Laci barátomnak van egy igéretem,hogy végigjárom a salgótarjáni autókereskedéseket egy bizonyos autótipus miatt.
Ezzel a céllal tolom elő a kettőszázhetest délelőtt és elindulok Salgótarján felé.
Útközben megállok és tele tankolom a gépet. Hamarosan elérem a várost és megyek kereskedéstől-kereskedésig.A negyedik után közel járok Somlyóbányához ezért gyorsan elhatározom,hogy felmegyek addig a városrészig.
Miért is érdekes? Régi képeken látható egy völgyhíd amit betemettek és látható a nyomvonala.
Elindulok és meredek szerpentinek fogadnak,néha pedáloznom kell egy keveset,aztán felérek. Egy hölgy állít meg a buszmegálló után és azt mondja,hogy ne menjek tovább ha nincs jogsim,mert fent rendőrök vannak.
Elég nekem a megálló,szép a kilátás. Egy régi ismerősömmel is találkozom,beszélgetünk kicsikét.
Elindulok lefelé,megkeresni a nyomvonalat ami a Völgyhíd utca végétől érhető el. Az utca végétől sáros,de még motorozható az út,aztán egyre szűkebb és füvesebb lesz...,visszafordulok. Figyelmetlenségemnek köszönhetően két olyan kátyút fogtam,hogy azt hittem kiszakad az első teleszkóp. A fenébe ez nem hiányzott....
Lefelé ereszkedek a kanyargós úton,meg állok és gondolkodom...,szép őszi idő van mopedezni kell még.
Somoskő lesz a célpontom,áthajtok a városon és az országhatár felé veszem az irányt.
Pici alagút...,tekintélyt parancsoló mély hangja van benne a kettőszázhetesnek.
Nem sietek...,a Tóstrandig jutok ami Salgótarján határában van. Leülök,cigarettát gyújtok,lazítok,bámulom a vadkacsákat és a horgászokat,közben készítek néhány képet.
Mopedre fel!! Jól érzem magamat az úton annak ellenére,hogy hűvös,erős szél fúj viszont néha előbújik a napocska rövid időre. Somoskőújfaluban a telepített sebességmérő 28km/órát mutat lejtőn lefelé...,tépem az aszfaltot.
Balra....
Célpont...,Somoskői vár még egy kicsit odébb.
Kitekertem...,meredek utca vezet a várig,de a várak már csak ilyenek,hegyre építik őket.
Korlát másik oldala már Szlovákia.
Somoskői vár
Petőfi-kunyhó
Szemben a Salgó-vár
PihenŐ
Harangláb
Legurulok a meredek utcán és kigondolom,hogy elmegyek Eresztvényig,de nem aszfalton hanem a Petőfi-sétányon haladva.
Lassan haladok...,gyönyörű környezetben a kettőszázhetes
3,5 kilométer sáros út vége,elérem Eresztvényt. Van itt a sípálya mellett egy szebb időket megélt turistaház ahol pezsgő élet folyt hajdanán. Gyerekkori emlékeim szerint nagyon jó meleg volt benne és finom volt a teájuk.
Arrafelé indulok avar borította utakon.
Dornyai turistaház. Most így néz ki...,lerombolja az idő és az emberi nemtörődömség.
Kipróbálom...,újabb 3,5 kilométer zöld jelzést követve.
Megyek kb 300 métert jó minőségű földúton,aztán újabb 300-at agyagos,erősen felázott,keréknyomokkal tarkított úton legtöbbször keresztbe-hosszába...,visszafordulok.
Szusszanunk.
Újra aszfalton...
Salgóbányai elágazó...,vízgyűjtő
Somoskőújfalu vasútállomás. Eljátszottam a gondolattal,hogy versenyre kelek a vonattal egészen Nagybátonyig,de el is vetettem rögtön,mert Salgótarjánban még dolgom van. Majd legközelebb...
Salgótarján,elkerülő út
Utolsó kereskedés előtt a kerékpárúton. Laci! Nem jártam sikerrel.
Kilencven...
Sikerült jól összesározni,mert nem válogattam az utak minőségében,többször is földútra merészkedtem. Nem bánom,jó kis gurulás volt gyönyörű tájakon.
Imádom ezt a kismotort. Egy hónapnyi állás után előtolom,rögtön gyújt és hiba nélkül le tudok gurulni vele ilyen 70-80 kilométeres utakat.
