Kettőszázhetes az utakon

Barátaim elhatározták,hogy Babettával meghódítják Magyarország legmagasabb pontját Kékestetőt. az elhatározást tettek követték,formálódott a létszám,megszületett az útvonal és létrejött a Babetta Kékes Túra.

Budapest-Kékestető-Budapest útvonal,2 nap és több mint 200 kilométer. Terveztem,hogy Gyöngyösön csatlakozok a csapathoz és onnantól együtt megyünk a mátrafüredi táborig,aztán tovább Kékestetőre. Vártam már a napot!

A tervek majdnem romba dőlnek...   A várva várt nap reggelén nyamvadtul ébredek,nem érzem jól magamat,elkapott valami kórság a fenébe. Reggel dolgozni megyek és amikor hazaérek olvasom,lassan indul a társaság. Úgy döntök,hogy elmegyek,csatlakozom a túrához,de nem alszok Mátrafüreden,a csúcshódítás után hazamotorozok. Keserű döntés...,összeszedem a cuccomat,előtolom a kettőszázhetest és indulás.

A városban még bemegyek a virágoshoz,mire elintézem a dolgomat egy hatalmas benzintócsa van a kettőszázhetes alatt és folyamatosan csöpög. Rossz előjel mindjárt az út elején…,túlfolyik a Jikov. Elzárom a csapot beindítom és sűrű kipufogó füst kiséretében kihúzok az utcából.

A 21-esen haladok éppen amikor flaci hív fel és egy telefonszámot kér,mert a találkozási ponton csak ketten vannak. Hol vannak a többiek?

Szurdokpüspöki határában megállok egy újabb beszélgetést követően…,elkapkodtam az indulást.

Gyöngyöspata. Nem sietek van időm,műszaki gondok miatt csúszik az indulás.

Gyöngyös. OBI parkoló. Újabb információ csere,most indult el a csapat.

Gurulok egyet a városban,semmi értelme a parkolóban álldogálni.

Leülök egy padra,kávézgatok és nézelődöm...

Helyzetjelentés…,Gergő telefonál,már Máriabesnyőn vannak,javasolja,hogy induljak el Hatvan felé és majd találkozunk útközben valahol.

3-as úton Hatvan felé...

…megállok egy parkolóban Hort előtt ahol újabb 30-40 percet várakozok,közben kajálok

Indulok tovább,nem jutok el Hatvanig és az út másik oldalán egy benzinkút parkolójában meglátom a csapatot. De jóóó,megyek egyet a körforgalomban,megállok a parkolóban és kapkodom a fejemet jobbra-balra amikor bemutatkozunk egymásnak. 

Csoportkép.

Innen már a csapattal együtt haladok újra Gyöngyös felé. Megbámulják sokan a konvojt autókban ülők,az út szélén állók és a szembe jövő motorosok bal keze is sokszor megindul egy üdvözlésre.

Útszélén...

Meg kell állni egy megragadás miatt...,az extra hűtés megtörtént.

Gyöngyösig már nem állunk meg,haladunk folyamatosan.

Tesco parkoló. Szerelvényével csatlakozik a túrához Nagyjeszeni is. Municó beszerzés,beszélgetés az élet dolgairól,múlik az idő és már biztos,hogy nem lesz a mai napon csúcstámadás.

Indulás..

...majdnem átgázolunk a városon..

...de egy gázbowden szakadás megállásra készteti a csapatot...

...ez ám az összetartás,megállt mindenki.

Kaptatunk felfelé a mátrafüredi táborhely felé,amit rövid keresgélés után megtalálunk az erdőben.

Leparkolunk...,legalábbis a csapat egy része.

ÉLET A TÁBORBAN   >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>  képekben

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Nagyon jó a társaság,gyorsan elröppen az idő és tudom,hogy hamarosan indulnom kell,mert még át akarok érni a Mátrán sötétedés előtt.

Nehéz elindulni...

Kikecmergek az erdőből és Mátraháza irányába hajtok.

Mátraháza. Azon gondolkodom,hogy mikor kezd sötétedni.

Galyatető felé haladva készítettem egy videót a lefelé vezető út elágazásáig. 

Felveszek magamra még egy pulcsit,mert fázok egy kicsit,pedig nincs hideg.

Mátraalmás. Fáradt vagyok,megállok...

Motorosok üldögélnek a kocsma teraszán és hallom,hogy a Babettáról esik szó,aztán nevetgélés hallatszik. Együtt haladva kiváncsi tekintetek kisérték az utunkat,így egyedül csak egy nevetni való kismotor.

Leereszkedek még a hegyről és Szuhán,Nemtin keresztül gyorsan hazaérek.

Teljesen kimerültem...   

Barátaimnak köszönöm,hogy ilyen kiváló társaságban tölthettem az időt a nap folyamán !!!

Arra használtam a kettőszázhetest amire kitalálták,ide-oda mászkáltam vele vagy 20-30 kilométert. 

Elmentem Kisterenyére és a garázsban kiszereltem a tengelykapcsoló pofákat. Az egyiken majdnem fémig kopott a ferodol,időszerű volt már a csere.

Egy ősrégi,de gyári körrugós került beépítésre. 

Beindítom a motort és rögtön forgatja is a kereket,csattogó hangja van alapjáraton viszont jobban reagál a gázadásra,jobban kitapad. Meg kell szoknom a működését.

Rákukkantok a hirhedt Jikov porlasztóra is,ha már így le van szerelve a burkolat. Gyenge oljgőz (benzingőz??) lepi be...

Elindulok tankolni,mert már a tartalékot koptatom. Belefért 2.5 liter. Gyors fejszámolás..,kb 130 kilométeren zabálta meg ezt a mennyiséget ami durván 2 literes fogyasztást jelent 100 kilométeren. Éreztette a hatását a domaházi és a ceredi hegymenet,de ezt már a Kékesen járva is megtapasztaltam.
3-5 dl többletfogyasztást hoznak a hegyek.

Elgurulok fúróvízért és szerencsém van,mert alig vannak a kútnál.

Jobban néz ki a kettőszázhetes.

Szépen,lassan gurulok hazafelé,természetesen egy kis kerülővel...

Napsütéses,szép idő van,öröm mopedezni.

Muskátlit kell vennem a virágládákba,ezért Nagybátony falusi része felé indulok délután a kettőszázhetes nyergében. Van egy jó hely,megveszem a virágokat és útba ejtek még egy forrást a mai napon.

Szent György forrás-Nagybátony falu

Csend van,gondolatok cikáznak a fejemben és megszületik a hazafelé vezető út terve. Elkerülöm a várost...

A falutól földúton megyek egészen Maconkáig.

Útközben megállok egy magaslesnél és bámészkodok néhány pillanatig.

Indulni kell,mert a sztender alatt besüpped a felázott talaj.

Virágszállító moped a házunk előtt...

és a virágok is épségben hazaértek.

Én pedig egy jót mopedeztem ma a kettőszázhetessel.

Sokan használják napi közlekedésre a Babettát vagy más tipusú mopedet és eszük ágában sincs mindezt lefotózni,bárhol is közzétenni. 

 Krúzoltam egy órát a városban,tekeregtem az utcákon egészen kis sebességgel.

Gondoltam egyet és a város másik végén kihajtottam egy földútra...

...aztán szántóföldek mellett haladtam néhány kilométert.

Nem tudom elképzelni,hogy 200 kilométert levezessek ilyen utakon.

Csend és nyugalom vesz körül...

Elmúlt egy esztendő,egy éves lett a blog és elhatároztam,hogy újra végigmegyek az első túrám útvonalán. Most már tudom,hogy milyen levezetni majdnem 100 kilométert egy Babetta nyergében,mennyire bírja a motor és mennyire a vezető...,megtapasztaltam az elfogyó kilométerek alatt.

Nem tervezek korai indulást,10 óra elmúlt egy kicsivel amikor előtolom a  kettőszázhetest és elindulok.

Pétervásáráig most sem szeretnék megállni,de Nemti után érdekes módon dadogni kezd a motor néhány száz méteren keresztül,aztán elmúlik ahogy jött. 

Nádújfalu után már semmi baja...

...és nem sokkal később Pétervásárán parkolok.

Nem húzom az időt hajtok tovább Zabar felé.

Nem Vespa,de akkor is...,Pétervásárától jónéhány kilométeren keresztül utazott a kettőszázhetes lámpáján.

Istenmezeje. Noé szőlője nevezetű sziklaképződmény a főút mellett.

Elérem Zabart és mintha gyorsabb lett volna az út. Talán azért,mert hozzászoktam a hosszabb utakhoz. 

Elidőzök egy kicsit és a kertben mászkálva jön a gondolat,teszek egy kitérőt Ózd felé. A gondolatot tett követi,úgysem jártam még arrafelé és azt mondják,hogy szép a táj.

Elhagyom a falut és néhány kilométeren keresztül sík úton haladok,de aztán valami nagyon meredek emelkedővel találom szembe magamat. 15% mutatja a tábla,felvánszorgok a hegy tetejére...

...és egy újabb megyehatárt lépek át. Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Innentől lefelé megy az út,elmegyek az első borsodi településig ami nincs messze.

Domaháza. Hideg és tiszta vizű kút a templom előtti téren,megszomjazom,iszok néhány kortyot,megmosom az arcomat amitől felfrissülök kicsikét. Lézengő emberkék jönnek-mennek megállnak én pedig indulok visszafelé.

Újra Zabaron és amikor ide befordultam teljesen leállt a motor,betoltam a dekompresszor karját aztán néhány méter után újra elkapta. Húúú,még jó,hogy nem kellett tekernem.

Folytatom az utamat Cered felé...

...és hamarosan átlépem az országhatárt...

...,beérek Tajti (Tachty) községbe.

Víztározó a falu határában,itt tartok egy hosszabb pihenőt,mert újra hegyek jönnek.

Irány Magyarország! Jól bírja a hegyeket a kettőszázhetes,ezért készítettem Rónafaluig egy videót.

Rónafalu,buszmegálló,árnyék,innivaló,cigi...,ezután már lefelé megyek.

Még nem érem el Zagyvarónát és elhatározom,hogy újabb kitérőt teszek,nem Mátraszele hanem Salgótarján felé fogok hazamenni.

Salgótarján-Dolinka. 

Áthajtok a völgyvároson,persze csak lámpától lámpáig,mert mindegyik piros volt.

21-es úton suhannak el mellettem az autósok,motorosok,haladok én is és Kisterenyén megállok a mamáéknál,mert már kajás vagyok.

A kettőszázhetes pedig pihent...

Ebédeltem,kávéztam,ejtőztem kicsikét én is...,jólesett.

Ilyen még nem volt. Koszos,sáros az alja..

Nagybátonyban láttam az úton két srácot Babettával menni és a Penny parkolóban beértem őket.

Dumáltunk egy darabig és készítettem egy fotót a pirosakkal.

Elszaladt ez a néhány óra az úton,a kettőszázhetes pedig hozta a megszokott hibamentes formáját,ezért ünnepelhettünk az évfordulóra.

Útvonal térkép

Domaháza-Zabar videó

Cered-Rónafalu videó

Tároló mélyén már egy hónapja porosodik a kettőszázhetes,nem volt alkalmam meglovagolni,ezért délután előtolom és megjáratom kicsikét. Rányitom a benzincsapot és néhány fordulat után szépen beindul a motor,hagyom járni,már a szivatót is rövid ideig igényli. Az utóbbi időben rászoktam arra,hogy betolom a szivatót amikor a helyére tolom,talán nem éri annyi levegő a porlasztó belső alkatrészeit.

Vékony gázon átgurulok a szomszédos városrészbe és meglátogatom az apósomékat.

Nem nagy távolság,gyorsan odaérek és leparkolok az útpadkán.

Hamarosan hazafelé tartok a 21-es úton,gyér a forgalom,szépen süt a Nap és nem kell már attól tartani,hogy rámsötétedik.

Útközben még megállok és elidőzök a Bányász emlékműnél...

...aztán hajtok tovább.

Hiányzott már egy kis gurulás a kettőszázhetes nyergében.  Jobban érzem magamat...

Gurultam egyet késő délután,elmentem a "gazdaságos bolt"-ba.

Sejtettem,hogy valahol majd tankolnom kell,ezért vittem magammal egy fél deci olajat mégis elhajtottam három benzinkút mellett.  Tartalékra váltottam...

Nem szoktam használni azt a fél liternyi üzemanyagot,legtöbbször tele a tank.  

Valószínűleg összegyűlik a tartály alján a szennyeződés,mert volt egy köhögős,akadozós 1-2 kilométerem. Tankoltam is gyorsan,de elbambultam egy kicsit és 2,37 liter szaladt bele a fél deci olajhoz. Hígabb lett mint 1:40 ,nem is lett tele.

Rossz külsejű alakok lődörögtek a parkolóban,ezért a bejárat elé parkolok.

Gyorsan elintéztem a vásárlást.

Kietlen szervizúton hajtottam hazafelé...

Tavaly márciusban itt kezdtem el a szezont...

...ezzel a kopott kis kettőszázhetessel.

Eltelt egy mozgalmas esztendő az utakon.

 Hideg a reggel mégis a kettőszázhetessel indulok dolgozni.

Talán a fáradtság miatt is érzem hidegebbnek (csak -2 fok) ,fázom is és nem esik jól a motorozás.

Szokás szerint haladok utcáról-utcára,de most minnél előbb magam mögött szeretném tudni ezt a néhány kilométert.

Már hazafelé tartok,mégis meg kell állnom egy kicsit mozogni.

Éppen jön egy vonat,lefényképezem,biztosan jó meleg van rajta...

Indulok én is tovább,perceken belül hazaérek és megkörnyékezek egy jó forró teát. 

Nagyon jó,átmelegít...

Rázós volt az elmúlt három napom melóban és ezért délután alkalmat kerestem egy kis motorozásra,gondoltam lazulok egyet,kiszellőztetem a fejemet.

Nem érdekelt a hideg,nem számított,hogy már sötétben fogok hazajönni,elindultam Kisterenyére vízért. Nem szeretek sötétben motorozni,de nem is zavar. (néhányszor belefutottam és kitapasztaltam...)

Előtoltam a kettőszázhetest. Áthajtok a városon,megyek egy kicsit lefelé a 21-esen,ráfordulok a Kisterenye felé vezető régi útra. Hamarosan egy nagyobb emelkedőhöz érek,amire nem tudok lendületből rámenni az út rossz minősége miatt. Alapból jól megy felfelé a kettőszázhetes.

Csengerháza előtt a hegytetőn megállok.

Innentől lefelé haladok és hamarosan elérem újra a 21-es városon átvezető szakaszát.

Hamarosan elérem a kutat és valóban jót tesz az,hogy gurulok az úton. Pihentet...

Leengedem a gőzt,teletöltöm a palackjaimat,elidőzök egy rövid ideig.

Tavaly márciusban toltam elő a kettőszázhetest és megtettem az első kilométereket. Sok kilométer belekerült azóta,rengeteg élmény,tapasztalat,nem volt "téliesítés" sem. Mosolygok egy jóízűt,visszagondolok a megtett kilométerekre...,így van jól,ez már mögöttem van,megéltem.

Tekergek még az utcákon és elindulok Nagybátony felé. Már sötét van,de a 21-est választom hazafelé. Útközben betérek még a benzinkúthoz cigiért és már majdnem otthon a kiskocsmába sörért. Itt bezsebelek egy újabb dicséretet,vagyis hát a kettőszázhetes. "Honnan került elő ez a Babetta? Szépen néz ki,látszik,hogy fényezve van.." Már megint mosolygok és mondom,hogy "nincs fényezve csak a két sárvédő,a többi eredeti gyári,igaz kicsit kopott".  

Sötétben minden macska fekete,de azért híztam egy kicsit,jólesett..,már megint

Térkép 

Levezetem a tegnapi kilométereket és a kettőszázhetessel indulok dolgozni.

Álmosan,sárosan és az idő is olyan semmilyen,de legalább már korábban világosodik.

Pörgősen áthajtunk az utcákon,elemében érzi magát a kettőszázhetes,lassan én is felébredek és szlalomozok a terelővonalak között,sarat koptatom a gumik oldaláról.

Még néhány ház és végzek.

Tekergek még az utcákon és elmegyek a 21-es útig,csak úgy mindenféle cél nélkül.

Ejtőzök egy kicsit,figyelem a reggeli forgalmat...,jó kint lenni.

Hazafelé még leparkolok a pékségnél,veszek friss péksüteményt reggelire az otthoniaknak.

Felébredtem:)))

 Péntek délután...

A lányok elengednek és három óra után elindulok motorozni a Mátra felé,de előbb tankolok. Felhasználom az utolsó féldeci olajat 2 liter benzin kiséretében. (1:40)

Szuha felé haladok,"megmászni" a főutcáját,mert eddig csakis lefelé volt szerencsém végigmenni rajta. Tervem a Gombás-tó Szuha határában és ezt a 15 kilométert egyben akarom lemotorozni.

Alig fél óra alatt oda is érek,megküzdve a végig emelkedő főutcával.

A tavacska vize még mindig jéggel borított,de a hó már elolvadt.

Úgy terveztem,hogy elmotorozok Parádsasvárig. Tovább indulok egy erdei úton,ami a vízátfolyások miatt néhol eléggé sáros. Egy ilyen sáros részen csúszkálva egyszercsak leesik a lánc... A fenébe,már megint megnyúlt... Burkolat leszerel,visszateszem és megyek tovább.

Patakok,hidak,keskeny erdei utak,hatalmas fák...

A motor előtt,ott távol Kékestető...

Beértem Parádsasvárra,dobok egy cigiszünetet,a háttérben Kékestető...

Rendezett,szép,tiszta település. Legurulok a hegyről,megyek a 24-es út felé.

Parádsasvár-Kastélyszálló

24-es út..

A fejemet kellene falba verni,de legalábbis egy ilyen útjelző táblába. Miért nincs kedvem visszafelé menni???
Ha jobbra fordulok akkor a Mátra-nyergen keresztül Galyatető felé hazajutok,balra pedig Recsk felé úgyszintén. Jobbra indulok el,de a következő pillanatban veszek egy csendőrkanyart és hajtok Parád felé.

Parád. Nem akartam megállni,de éppen itt ledobta megint a láncot. Szerelnem kell,most feszítek is rajta egy kicsit. Hamarosan sötét lesz és akkor már nem akarok ezzel bíbelődni.

Gyorsan végzek és haladok tovább az úton. Parádfürdőn áthajtva végig érzem a jellegzetes parádi víz illatát...

Védett gesztenyesor Parádfürdő és Recsk közötti út mentén. Hihetetlenül öreg fák...

Recsk-Pannónia Park

Amikor megláttam a "Pancsikat",fékeztem olyat,pedig a fékjeim már a végét járják...

Útválasztó. Mátraballa már csak 10 kilométer,nézelődök egy kicsit és indulok tovább.

De itten megállok...

Nem régen jártam erre,csak a másik irányban haladtam,de most lefelé ereszkedve Mátraderecskén,észrevettem a temetőt. Közvetlenül a járda mellett,elkerítetlenül,régi sírkövekkel.

Egyre kevesebb a fény,lassan sötétedik. Kipányvázott lovak,villanypásztor mögé zárt szarvasmarhák kisérnek utamon. Közben látom a Mátra vonulatait,most még nem olyan távol a csúcssal..

Éppen felkapcsolják a közvilágítást amikor beérek Mátraballára...

...megállok és nem a fénykép kedvéért. Belehúzok mindent mindenbe,mert már hideg van.

Szépen sütött a Nap amikor elindultam és viszonylag meleg is volt,de csalóka még az idő.
Felöltöztem rendesen biztos ami biztos..

Teljes a sötétség,de mégis,újra Nógrád megyében vagyok és már csak tizenvalahány kilométerem van hazáig.

Jó kis kör volt,nem túlságosan nehéz utakon,gyönyörű tájakon.

Térkép

Alig van egy szabad másfél órám délután mégis előtolom a kettőszázhetest,annyira szép idő van. Motorra fel!

Olyan jó,hogy már nem kell annyira beöltözni,csak menni az úton és élvezni a napsütést.

Ezt is teszem úton vagyok és gondoltam gurulok egyet a városban,elmegyek a Maconkai tóhoz,de hamarosan elhagyom a város utcáit. Mindegy,legyen Rákóczibánya,nincs olyan távol belefér egy órába.

Átmegyek a falun és hajtok tovább az úton...

A háttérben Kazár,majdnem eljutok odáig...

Nagy kedvem lett volna tovább menni,de nem lehet,mert félidő van. Visszafordulok.

Egy gyaloghídon áthajtva elmegyek a falu főterére,központjába...

...és lehuppanok erre a padra,rágyújtok egy cigire,üldögélek egy darabig és belecsöppenek a falu délutáni életébe néhány pillanat erejéig. Tavaszias idő van,viszonylag nagy a jövés-menés,ők is élvezik a napsütést.

Gyorsan telik az idő. Még egy fénykép a téren található emlékműről és tépek hazafelé.

Ha így folytatódik akkor egy szezonnyitó motorozást kell terveznem a közeljövőben.

Már "csak" -1 fok volt amikor délután előtoltam a kettőszázhetest a rejtekéből. Elindultam Kisterenyére néhány dologért és bekukkantottam vízért is. Mondhatni,hogy jó idő van egy kis motorozáshoz. 

Szabad az út...

Melegen vagyok öltözve,nem érzem a hideget,akár indulhatnék jobbra is. Dolgom van ezért balra tartok és nagy elánnal motorozva beérek Kisterenyére ahol a szűk utcákon tekergek.

Szabó István-Anya gyermekével.  Kisterenye,Dobó-tér

Folytatom az utat,Bányatelep felé a kúthoz...

Megérkezetünk... (a cigis dobozt nem én dobtam el..)

Nem kell sokat várni,egy ember tölti a palackokat előttem. Beszélgetünk közben és azt mondja,hogy neki is van ilyen motorja,de nem működik és nem néz ki ilyen jól. Megdicsérték a kettőszázhetest...,kihúztam magamat,nagyon jólesett.

Megtöltöm én is a palackjaimat és indulok tovább,de teszek még egy kis kitérőt..

Egy ülepítő víztározó zsilipjénél...

Hűl le a levegő,mennem kell,mert még haza is kellene érnem valamikor. (nekem valahogy nem jön be az esti motorozás,habár belefutok néhányszor...)

Szemtől szemben...,extraként kap egy plusz láncolajozást a kettőszázhetes.

Elidőzök...

Már tudom,hogy sötétben fogok hazaindulni. Ez van. 

Elindulok a 21-es úton,már teljesen sötét van. Mostanában kerültem ezt a főutat,talán a forgalom miatt,de most kellemes meglepetés ért útközben.

Az autósok nagy része megfelelő oldaltávolságot hagyva előzött meg (volt azért egy-két kivétel..) és egy osztrák rendszámú kamion  úgy előzött,hogy majdnem sírva fakadtam...,volt köztünk egy autó szélességnyi távolság.

Hidegben nem sírunk,mert ráfagy a könny az arcunkra.

Sötét és hideg...,beugrottam egy boltba sörért... 

...,mert megérdemlem.

A kettőszázhetesről már nem is beszélve...,húzza az igát a kismotorom dacolva a hideggel és ez az első telünk amit közösen átvészelünk.

Úton van a kettőszázhetes.

Csütörtökön délután elvittem a mosóba…

…és megszabadítottam a rárakódott sós hólétől,mocsoktól.

Szép tiszta lett újra. Szeretem amikor ilyen állapotban van...

Az utak már szárazak voltak,hazafelé csak a vízpermet fagyott jéggé a kettőszázhetesen. Tárolóba került,hagytam felengedni és száradni,aztán átesett egy ápoláson. Áttöröltem a fényezett,krómozott részeket,a gumikat leápoltam és megolajoztam a kenési helyeken.

Pénteken a városban közlekedtem vele,boltba mentem…

…és nem bírtam ki,elgurultam megint Szentkút felé néhány kilométert.

Tiszta motorral már kerültem a havas utakat. Száraz hideg van,lefagyott a kezem amikor levettem a kesztyűt és fényképeztem.
Leellenőriztem,hogy nem maradt-e valahol víz a mosás után. Működik rendesen,jó lesz.

Szombat reggel..,ébredés..,kávé...,a kettőszázhetessel kell mennem dolgozni.
Rápillantok a hőmérőre -16 fokot mutogat nekem.  Beöltözök és már mozdulni is alig tudok a bakancsot nehezen tudom felhúzni.
Előtolom a kettőszázhetest és indítok,jól indul,igaz még csak most jött ki a meleg tárolóból.
Alig fél perce pöfög és kezd fulladni a motor,gázt adok neki és félszivatón hagyom melegedni tovább. Felveszem a sisakot és a kesztyűt aztán indulás…

Sötét van és hideg amikor beérek melóba.
Dekompresszor helyett szivatóval állítom le a motort,belefullad az üzemanyagba.

Melegebb nem lett,de már kezd kivilágosodni amikor el tudok indulni a szokásos húsz kilométert megtenni. Rárúgok,rögtön gyújt,jót tett neki leállításkor a szivató.

Nagyon hideg van,lassan hajtok nem akarom nagyon terhelni,mert érzem a mozgásán,hogy össze vannak fagyva az alkatrészei és a kenőanyagok is mindenhol. Átvette a környezet hőmérsékletét és nem vagyok biztos benne,hogy jót tesz neki.
Megyek utcáról utcára,nehezen melegszik be a motor,látható füst hagyja el a kipufogót és megemelkedett az alapjárati fordulatszám egy kicsit,de megfelelően működik.

A falusi kocsmánál megállok és bemegyek egy kicsit melegedni. Deres az arcom,fáznak az ujjaim...

Feltöltődök picikét és indulok,előttem van még egy tizes.
Néha húzom neki,de csak néha,amúgy lassan haladok...
Közben kel fel a Nap és hidegebbnek érzem a levegőt,szivesen lefényképezném,de vadászkutya legyek ha leveszem a kesztyűt,nem tudnám visszavenni,jó meleg van benne,nem engedem ki.

Igazásdiból nem akartam ezt a néhány kilométert. Nem volt más közlekedési eszköz,az autót elvitte a kisfiam,a melós bringán tegnap eltört a váz,gyalog meg nem esett jól menni húsz kilométert.

Terveztem egy téli kirándulást a kettőszázhetessel és ma szép volt az időjárás.

Indulok is a Mátra felé és tervezem,hogy bejárom a Nagybátony-Szorospatak-Mátraalmás-Szuha-Gombás tó(Szuha)-Dorogháza Újtelep-Nagybátony útvonalat újra.

Elhagyom a várost Szorospatak felé. Letúrt,felsózott havon megyek és itt-ott már érezhető a só "jótékony" hatása,nyomot kell találnom,mert tolja az eleje a fellazult részeket.

Nehéz vezetni ilyen minőségű úton. Ugyan meddig tudok elmenni,hol kell majd visszafordulnom?

A Szorospatak előtt található emelkedőt úgy tudom leküzdeni,hogy leszállok a motorról és feltolom egy kis gáz segítségével. Máshogy nem ment,mert mindig keresztbe fordult.

Ifjúsági-tábor Szorospatakon. Motoros találkozó helyszine augusztsban,de most kihalt.

Hosszú emelkedőn haladva töröm a havat és nem tudom eldönteni,hogy az út közepén jobb haladni,vagy valamelyik keréknyomban.

Alapjáratos pihentetésre álltam itt meg Kékestető felé haladva néhány hónapja. Most is ráfér a motorra,sokat pörgött felfelé,sokszor feleslegesen. Gyorsan visszahűl a hidegben.

Bec-kút,erdei pihenőhely...

...jéghideg,tiszta forrásvízzel.  Nem iszok most belőle,kihagyom.

Kanyargós utak az erdőben,amelyeken jókat lehet motorozni..

...néhol hatalmas fákkal. Ez a fénykép is volt már.

Sárgák,ha találkoznak...,a kettőszázhetes és az Lkt.

Fakitermelők ülnek a tűz körül és falatoznak. Jó emberek,Barátaim,beszélgetünk egy kicsit és melegszem a tűznél.

Elköszönök és töröm tovább a havat,haladok Mátraalmás felé. Addig jó ameddig lendületben van a kettőszázhetes,gond nélkül leküzdi az emelkedőket,de néha megbicsaklik a "nagy" tempónál. Lábak gyorsan le a talajra,stabilizálom a mozgását,a pedált tekerve óvatosan gyorsítok,hogy ne pörögjön ki a hátsó kerék és kezdem elölről.

Lefelé menni sem egyszerű. Kisfiam mondja mindig,hogy: "apa,egyszer el fogod dobni a fényképezőgépet.." 

Most majdnem sikerült is...

Megállok és összeszedem magamat,fújok egyet,akksit cserélek és fényképezek.

Mátraalmás...

...újra itt vagyok. Alig van mozgás a településen csak egy őrült Babettást látni.

Elidőzök egy kicsit,pihenek,közben pedig gondolatok pörögnek a fejemben,emlékek között "turkálok",kérdések fogalmazódnak meg.

Miért csinálom? Hiszen normális ember ilyenkor ki sem dugja az orrát a meleg szobából.  Miért nem egy nagyobb motorral? Ezzel a kismotorral az igazán kihívás,a majdnem veteránkorú kettőszázhetesnek és nekem is.  Már nem fáradok el nagyobb távolságokon sem,mint eleinte előfordult és a látnivalók kárpótolnak.

A Barátaim készülnek egy Mátra(Kékes)-túrára tavasszal. Szerepeljen-e az útvonalban Mátraalmás?

A buszjárat miatt aszfalt szinű úton ereszkedek le Szuha felé és közben kigondolom,hogy elmegyek még a Gombás tóhoz,megéri a kitérőt.

Nahát! Megszépült a környezet.

Befagyott a tó vize,akár korcsolyázni is lehetne rajta. Nem hoztam magammal és tudatosul bennem,hogy szerszámot sem. Hűséges csavarhúzóm van csak nálam,vagyis a kosárban..

Lefényképezem a kettőszázhetest...

...és a kettőszázhetes is engemet. Elvagyok néha...

Már órák óta a hegyekben vagyok,ideje lesz hazaindulni. Nyergelek és visszaindulok Szuha felé,átgurulok a falu hosszú főutcáján,ami végig lejt. Egyszer meg kell próbálnom felfelé is,mert eddig kivétel nélkül a hegy felől értem el Szuhát.

Elkerülöm Nemtit és Dorogháza-Újtelepen keresztül érem el a 23-as utat.

Maconkai tó. Elfér a kettőszázhetes a kietlen parkolóban.

Útközben egyetlen motorossal sem találkoztam,pedig jó lett volna egy másik ilyen bolondot látni,mint amilyen én vagyok. Mindenesetre feledhetetlen élmény volt ez a 35-40 kilométer télen,havas erdei utakon a Mátrában.

A kettőszázhetes jól bírja a hideget az összefagyott alkatrészei ellenére is. A fékek,fékbowdenek működnek rendesen,a rárakódott hó nem zavaró tényező. Motor szépen működik,pedig nem változtattam semmit a beállításon,úgy megy mint nyáron szokott. A tengelykapcsoló pofákat,rugókat most megviselte a túlpörgő kerék és a sok játék a gázkarral,hangja lett neki.

Jól teljesített már megint,de belegondolva egy gyertyát sem tudtam volna kiszerelni csavarhúzóval...