Terveztem egy téli kirándulást a kettőszázhetessel és ma szép volt az időjárás.
Indulok is a Mátra felé és tervezem,hogy bejárom a Nagybátony-Szorospatak-Mátraalmás-Szuha-Gombás tó(Szuha)-Dorogháza Újtelep-Nagybátony útvonalat újra.
Elhagyom a várost Szorospatak felé. Letúrt,felsózott havon megyek és itt-ott már érezhető a só "jótékony" hatása,nyomot kell találnom,mert tolja az eleje a fellazult részeket.
Nehéz vezetni ilyen minőségű úton. Ugyan meddig tudok elmenni,hol kell majd visszafordulnom?
A Szorospatak előtt található emelkedőt úgy tudom leküzdeni,hogy leszállok a motorról és feltolom egy kis gáz segítségével. Máshogy nem ment,mert mindig keresztbe fordult.
Ifjúsági-tábor Szorospatakon. Motoros találkozó helyszine augusztsban,de most kihalt.
Hosszú emelkedőn haladva töröm a havat és nem tudom eldönteni,hogy az út közepén jobb haladni,vagy valamelyik keréknyomban.
Alapjáratos pihentetésre álltam itt meg Kékestető felé haladva néhány hónapja. Most is ráfér a motorra,sokat pörgött felfelé,sokszor feleslegesen. Gyorsan visszahűl a hidegben.
Bec-kút,erdei pihenőhely...
...jéghideg,tiszta forrásvízzel. Nem iszok most belőle,kihagyom.
Kanyargós utak az erdőben,amelyeken jókat lehet motorozni..
...néhol hatalmas fákkal. Ez a fénykép is volt már.
Sárgák,ha találkoznak...,a kettőszázhetes és az Lkt.
Fakitermelők ülnek a tűz körül és falatoznak. Jó emberek,Barátaim,beszélgetünk egy kicsit és melegszem a tűznél.
Elköszönök és töröm tovább a havat,haladok Mátraalmás felé. Addig jó ameddig lendületben van a kettőszázhetes,gond nélkül leküzdi az emelkedőket,de néha megbicsaklik a "nagy" tempónál. Lábak gyorsan le a talajra,stabilizálom a mozgását,a pedált tekerve óvatosan gyorsítok,hogy ne pörögjön ki a hátsó kerék és kezdem elölről.
Lefelé menni sem egyszerű. Kisfiam mondja mindig,hogy: "apa,egyszer el fogod dobni a fényképezőgépet.."
Most majdnem sikerült is...
Megállok és összeszedem magamat,fújok egyet,akksit cserélek és fényképezek.
Mátraalmás...
...újra itt vagyok. Alig van mozgás a településen csak egy őrült Babettást látni.
Elidőzök egy kicsit,pihenek,közben pedig gondolatok pörögnek a fejemben,emlékek között "turkálok",kérdések fogalmazódnak meg.
Miért csinálom? Hiszen normális ember ilyenkor ki sem dugja az orrát a meleg szobából. Miért nem egy nagyobb motorral? Ezzel a kismotorral az igazán kihívás,a majdnem veteránkorú kettőszázhetesnek és nekem is. Már nem fáradok el nagyobb távolságokon sem,mint eleinte előfordult és a látnivalók kárpótolnak.
A Barátaim készülnek egy Mátra(Kékes)-túrára tavasszal. Szerepeljen-e az útvonalban Mátraalmás?
A buszjárat miatt aszfalt szinű úton ereszkedek le Szuha felé és közben kigondolom,hogy elmegyek még a Gombás tóhoz,megéri a kitérőt.
Nahát! Megszépült a környezet.
Befagyott a tó vize,akár korcsolyázni is lehetne rajta. Nem hoztam magammal és tudatosul bennem,hogy szerszámot sem. Hűséges csavarhúzóm van csak nálam,vagyis a kosárban..
Lefényképezem a kettőszázhetest...
...és a kettőszázhetes is engemet. Elvagyok néha...
Már órák óta a hegyekben vagyok,ideje lesz hazaindulni. Nyergelek és visszaindulok Szuha felé,átgurulok a falu hosszú főutcáján,ami végig lejt. Egyszer meg kell próbálnom felfelé is,mert eddig kivétel nélkül a hegy felől értem el Szuhát.
Elkerülöm Nemtit és Dorogháza-Újtelepen keresztül érem el a 23-as utat.
Maconkai tó. Elfér a kettőszázhetes a kietlen parkolóban.
Útközben egyetlen motorossal sem találkoztam,pedig jó lett volna egy másik ilyen bolondot látni,mint amilyen én vagyok. Mindenesetre feledhetetlen élmény volt ez a 35-40 kilométer télen,havas erdei utakon a Mátrában.
A kettőszázhetes jól bírja a hideget az összefagyott alkatrészei ellenére is. A fékek,fékbowdenek működnek rendesen,a rárakódott hó nem zavaró tényező. Motor szépen működik,pedig nem változtattam semmit a beállításon,úgy megy mint nyáron szokott. A tengelykapcsoló pofákat,rugókat most megviselte a túlpörgő kerék és a sok játék a gázkarral,hangja lett neki.
Jól teljesített már megint,de belegondolva egy gyertyát sem tudtam volna kiszerelni csavarhúzóval...
