Szoktattam már az emelkedőkhöz a kettőszázhetest,de igazi hegyeknek még nem indultunk neki. Van már benne annyi kilométer,hogy megpróbáljam mennyire bírja.
Délután volt egy kis szabadidőm és elindultam a Mátra északi oldala felé megcélozva Ágasváralját. Jártam már errefelé,de most hajtott a kíváncsiság.
Meredek erdészeti utakon haladtam felfelé...
...aztán elértem a kíméletesebb kanyargós részeket is hamarosan.
Nagyon jó volt a keskeny erdei utakon,hatalmas fák hűvösében lassan motorozni és csodálni az erdő nyugalmát.
Itt-ott áttörtek a Nap sugarai a fák sűrű lombjain és leginkább csak egy fénykép erejéig álltam meg...
..és cigiszünetre egy pihenőhelynél elmélázva a csendben.
Bátonyterenye. Onnan lentről idultam el és változó minőségű utakon haladva jutottam vissza.
Volt aszfalt..
..homokos-földes..
...kockakő...
és beton.
A kettőszázhetes jól bírta az emelkedőket nem volt vele semmi gond,nem melegedett,a fékek jól működtek lejtmenetben,az utak minősége viszont megmozgatta rendesen a teleszkópokat és kilazította a gázmarkolat csavarjait.
Élmény volt ez az erdei motorozás.
