Tegnap délután kellemes napsütés volt,ezért kedvet kaptam egy kis mopedezéshez.
Felmerült a kérdés: hová,merre menjek,hiszen olyan sok helyen jártam már és egy hosszabb út nem fér bele egy fél délutánba. Bepakoltam az esőruhát,szerszámot,pumpát és elindultam Kisterenyére ahol feltankoltam a kettőszázhetest.
Salgótarján felé vettem az irányt.
A város határában található benzinkútnál vettem cigit,füstöltem egyet és az uticélon gondolkodtam még mindig. Indulok tovább és menet közben megszületik az utiterv. A litkei kereszteződésnél Litke felé fordulok és a Karancs vidék felé tartok. Starján-Károlyi meredek emelkedőjével küzd meg a kettőszázhetes és kék füstöt ereget az emelkedő tetejéig. Visszanézek az alattunk elterülő városra és kezdődik a lejtmenet amit nem szeret a Babetta. Leérünk és kezdődik egy jól motorozható kanyargós szakasz Karancsaljáig.
Egy nagy KÖSZÖNÖM a teherautók vezetőinek,mert helyenként felvették az én forgalom lassító tempómat és nem akartak leszorítani az útról,inkább úgy éreztem vigyáznak rám. Sok ilyen kellene az utakra!
Elérem Karancsalját….
…araszolgatok a faluban és készítek egy képet a Karancsról.
Karancslapujtőn majdnem átmotorozok,de elfordulok jobbra Karancsberény felé.
Karancsberény. Lelassulok,menet közben nézelődöm a faluban és a falu végén egy kereszteződésnél meg kérdezek egy asszonyságot,hogy merre érdemes tovább haladnom. Egyenesen megyek akkor Szlovákia,ha meg jobbra akkor egy tanya,de szép vidék,volt a válasz. Rögtön rákérdezek a kutyákra és mondja,hogy van egy….,mindegy elindulok a tanya felé és rövid motorozás után két kutya kerget meg az útmenti gazdaságból és kisér egy darabig,de szerencsére a kuvasz láncon van.
Motoroztam még néhány kilométert és ide jutottam,megálltam,leültem az útra és elmerültem a táj szépségében. Jól láthatóak már az ősz csalhatatlan jelei.
Visszaindulok Karancslapujtőre és ott elfordulok még a szomszéd falu,Karancskeszi felé,ahol a keresztszüleim élnek. Sokáig beszélgetünk,de indulnom kell hazafelé,mert szürkül és a hideget is érezni már.
Karancslapujtőn megállok egy fénykép erejéig,cigizek és közben összeszedem a gondolataimat. Alig negyedóra és sötétben fogok motorozni hazáig,de a hátsó lámpám izzója kiég néha. Van nálam tartalék,viszont figyelnem kell majd hátra néha-néha.
Indulás! Karancsalja után már sötétben hajtok fel a hegyre,le a lejtőn és Salgótarjánban járok újra csak most sötétben. Nem tervezek megállót Nagybátonyig,mondhatni megyek már egygázon,sűrűn nézegetve a hátsó világításomat.
Ennyit látok előre ami nem sok,de talán a sebességemnek éppen megfelel.
Mondom ezt azért is,mert Kisterenye és Nagybátony között a 21-es úton (nem az útpadkán!)egy emberke gyalogolt láthatósági mellény nélkül. Sikerült észrevennem és elkerülnöm teljes sötétségben a Babetta világításánál.
Hazaértünk szerencsésen és a kritikusnak mondható hátsó világítás is végig bírta.
A kettőszázhetes minden gond nélkül teljesített már megint én pedig örömmel lassultam le a nyergében.
Nagybátony-Kisterenye-Salgótarján-Karancsalja-Karancslapujtő-Karancsberény-Karancslapujtő-Karancskeszi…és mindez visszafelé is. 80 kilométer az útvonaltervező szerint.
Ahogy végigmentem a falvakon észrevettem,hogy megnézik a Babettát az öregebbek és a robogókhoz szokott fiatalok is. Lehet,hogy azért,mert idegen vagyok,de észrevettem már máskor is.
