Van egy kis szabadidőm és kimozdulhatok egy kicsit messzebbre a kettőszázhetessel,de nem tudom,hogy merre. Hosszasan üldögélek a Mátra térképe felett,keresve egy uticélt.
Beöltözök és tíz óra után elindulok Pétervására felé. Régóta tervezem,hogy felkeresek egy Rigás embert,nevezetesen Bíró Lászlót. Jókat túráznak a motorjaikkal.
Siroki elágazónál mégis jobbra fordulok Mátraballa felé és hamarosan oda is érek.
Mátraballa. Az első pihenő és közben megpróbálom felhívni Gergőt,de sikertelenül. Indulok tovább Mátraderecske felé.
Mátraderecske határában.
Jó kis emelkedő van a faluban amit sikeresen magam mögött tudok és néhány kilométer után Recsk következik. Jobbra Parád,balra pedig Sirok...,merre menjek? Háromszáz méter alatt eldöntöm és Sirok felé fordulok. Megnézem a Siroki várat.
Kellemesen kanyargós úton haladok az újabb cél felé és már tudom,hogy mégiscsak Pétervására lesz a dologból,igaz egy kis kerülővel.
Beérek Sirokra és a temető melletti meredek úton hajtok fel a várdombra aminek a végén már pedáloznom is kell.
Siroki vár.
A kettőszázhetessel....
Leereszkedek vissza a faluba és a Tarna völgyében haladok Terpes felé. Szép ez a táj,van időm nézelődni menet közben.
Pétervására. Megkérdezek egy járókelőt,hogy ismer-e Bíró Lászlót és merre lakik? Szivesen útba igazít és hamarosan meg is találom. Eléggé rossz időpontban toppantam be,ráadásul ismeretlenül és hívatlanul. Kedves ember,szakít rám időt,beszélgetünk és közben megmutatja a gyűjteményét is pedig nem vagyunk márkatársak. Szép kis kollekció..
Indulok hazafelé.
Napsütéses őszi idő van,de a fák között elveszik a meleg és érezni lehet a hideget.
Hibamentes kilométereket tud maga mögött a kettőszázhetes,én pedig nézelődhettem a nyergében,megjártam Nógrád és Heves dombjait.
Az útvonal végülis ez lett:
Nagybátony-Mátraballa-Mátrederecske-Recsk-Sirok-Terpes-Pétervására-Nagybátony (kb 78 kilométer)
