Ültem reggel a kávém mellett és azon gondolkodtam,hogy valóban a Babettával kell-e mennem dolgozni. A szél vadul rázta a redőnyöket és a tegnapi eső,havaseső is biztosan ráfagyott az útra,jégpályává változtatva azt.
Autóval pazarlás,gyalog pedig sok idő,így marad a kettőszázhetes. Beöltözök,előtolom és egy óvatos kezdéssel elindulok. J é g p á l y a >>>>>>>>>>> A fék felejtős pláne az első,de a hátsó is csak módjával használható.
Alapjárat és pici gázállás között átcsúszkálok a városon. Most érzem a kinyúlt kuplung rugók hátrányát gázelvételkor,nem szünik meg gyorsan a hajtás,megcsúszik néha a hátulja.
Néhány kaput gyalog közelítek meg,de inkább csak totyorgok a jégen mint egy tojógalamb.
Gyorsítás,lassítás,megállás,kanyarodás,emelkedők,lejtők,haladok utcáról utcára...,a lejtőkön vagyok igazán gondban. Bennem van a félsz,mert nem szeretném odacsapni a kettőszázhetest.
Megállok és erőt gyűjtök. Fárasztó dolog jégen motorozni,de nem olyan rossz...
Hajtok tovább az utcákon,néhol a ráfagyott havaseső ropog a gumik alatt. Óvatos gáz ide vagy oda érzem,hogy csúszkál a hátulja és a viharos szél is majdnem kiviszi alólam a motort.
.jpg)
Lassan végzek a melóval...
.jpg)
...és egy kicsit felbátorodva hazafelé tartok. A főutakon már útsózó autóval is találkoztam.
Szerencsésen hazaértem és a kettőszázhetes is épségben van.
Elfáradtam ezen a tizenvalahány kilométeren,ettől függetlenül jó volt. Lassú tempóval,óvatos fékkezeléssel egészen jól elmegy jégen is. Az eleje csak kétszer-háromszor csúszott el ami egy kicsit ijesztő volt,de nem történt baj.
