Levezetem a tegnapi kilométereket és a kettőszázhetessel indulok dolgozni.
Álmosan,sárosan és az idő is olyan semmilyen,de legalább már korábban világosodik.
Pörgősen áthajtunk az utcákon,elemében érzi magát a kettőszázhetes,lassan én is felébredek és szlalomozok a terelővonalak között,sarat koptatom a gumik oldaláról.
Még néhány ház és végzek.
Tekergek még az utcákon és elmegyek a 21-es útig,csak úgy mindenféle cél nélkül.
Ejtőzök egy kicsit,figyelem a reggeli forgalmat...,jó kint lenni.
Hazafelé még leparkolok a pékségnél,veszek friss péksüteményt reggelire az otthoniaknak.
Felébredtem:)))
