Rázós volt az elmúlt három napom melóban és ezért délután alkalmat kerestem egy kis motorozásra,gondoltam lazulok egyet,kiszellőztetem a fejemet.
Nem érdekelt a hideg,nem számított,hogy már sötétben fogok hazajönni,elindultam Kisterenyére vízért. Nem szeretek sötétben motorozni,de nem is zavar. (néhányszor belefutottam és kitapasztaltam...)
Előtoltam a kettőszázhetest. Áthajtok a városon,megyek egy kicsit lefelé a 21-esen,ráfordulok a Kisterenye felé vezető régi útra. Hamarosan egy nagyobb emelkedőhöz érek,amire nem tudok lendületből rámenni az út rossz minősége miatt. Alapból jól megy felfelé a kettőszázhetes.
Csengerháza előtt a hegytetőn megállok.
Innentől lefelé haladok és hamarosan elérem újra a 21-es városon átvezető szakaszát.
Hamarosan elérem a kutat és valóban jót tesz az,hogy gurulok az úton. Pihentet...
Leengedem a gőzt,teletöltöm a palackjaimat,elidőzök egy rövid ideig.
Tavaly márciusban toltam elő a kettőszázhetest és megtettem az első kilométereket. Sok kilométer belekerült azóta,rengeteg élmény,tapasztalat,nem volt "téliesítés" sem. Mosolygok egy jóízűt,visszagondolok a megtett kilométerekre...,így van jól,ez már mögöttem van,megéltem.
Tekergek még az utcákon és elindulok Nagybátony felé. Már sötét van,de a 21-est választom hazafelé. Útközben betérek még a benzinkúthoz cigiért és már majdnem otthon a kiskocsmába sörért. Itt bezsebelek egy újabb dicséretet,vagyis hát a kettőszázhetes. "Honnan került elő ez a Babetta? Szépen néz ki,látszik,hogy fényezve van.." Már megint mosolygok és mondom,hogy "nincs fényezve csak a két sárvédő,a többi eredeti gyári,igaz kicsit kopott".
Sötétben minden macska fekete,de azért híztam egy kicsit,jólesett..,már megint
