Elmúlt egy esztendő,egy éves lett a blog és elhatároztam,hogy újra végigmegyek az első túrám útvonalán. Most már tudom,hogy milyen levezetni majdnem 100 kilométert egy Babetta nyergében,mennyire bírja a motor és mennyire a vezető...,megtapasztaltam az elfogyó kilométerek alatt.
Nem tervezek korai indulást,10 óra elmúlt egy kicsivel amikor előtolom a kettőszázhetest és elindulok.
Pétervásáráig most sem szeretnék megállni,de Nemti után érdekes módon dadogni kezd a motor néhány száz méteren keresztül,aztán elmúlik ahogy jött.
Nádújfalu után már semmi baja...
...és nem sokkal később Pétervásárán parkolok.
Nem húzom az időt hajtok tovább Zabar felé.
Nem Vespa,de akkor is...,Pétervásárától jónéhány kilométeren keresztül utazott a kettőszázhetes lámpáján.
Istenmezeje. Noé szőlője nevezetű sziklaképződmény a főút mellett.
Elérem Zabart és mintha gyorsabb lett volna az út. Talán azért,mert hozzászoktam a hosszabb utakhoz.
Elidőzök egy kicsit és a kertben mászkálva jön a gondolat,teszek egy kitérőt Ózd felé. A gondolatot tett követi,úgysem jártam még arrafelé és azt mondják,hogy szép a táj.
Elhagyom a falut és néhány kilométeren keresztül sík úton haladok,de aztán valami nagyon meredek emelkedővel találom szembe magamat. 15% mutatja a tábla,felvánszorgok a hegy tetejére...
...és egy újabb megyehatárt lépek át. Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Innentől lefelé megy az út,elmegyek az első borsodi településig ami nincs messze.
Domaháza. Hideg és tiszta vizű kút a templom előtti téren,megszomjazom,iszok néhány kortyot,megmosom az arcomat amitől felfrissülök kicsikét. Lézengő emberkék jönnek-mennek megállnak én pedig indulok visszafelé.
Újra Zabaron és amikor ide befordultam teljesen leállt a motor,betoltam a dekompresszor karját aztán néhány méter után újra elkapta. Húúú,még jó,hogy nem kellett tekernem.
Folytatom az utamat Cered felé...
...és hamarosan átlépem az országhatárt...
...,beérek Tajti (Tachty) községbe.
Víztározó a falu határában,itt tartok egy hosszabb pihenőt,mert újra hegyek jönnek.
Irány Magyarország! Jól bírja a hegyeket a kettőszázhetes,ezért készítettem Rónafaluig egy videót.
Rónafalu,buszmegálló,árnyék,innivaló,cigi...,ezután már lefelé megyek.
Még nem érem el Zagyvarónát és elhatározom,hogy újabb kitérőt teszek,nem Mátraszele hanem Salgótarján felé fogok hazamenni.
Salgótarján-Dolinka.
Áthajtok a völgyvároson,persze csak lámpától lámpáig,mert mindegyik piros volt.
21-es úton suhannak el mellettem az autósok,motorosok,haladok én is és Kisterenyén megállok a mamáéknál,mert már kajás vagyok.
A kettőszázhetes pedig pihent...
Ebédeltem,kávéztam,ejtőztem kicsikét én is...,jólesett.
Ilyen még nem volt. Koszos,sáros az alja..
Nagybátonyban láttam az úton két srácot Babettával menni és a Penny parkolóban beértem őket.
Dumáltunk egy darabig és készítettem egy fotót a pirosakkal.
Elszaladt ez a néhány óra az úton,a kettőszázhetes pedig hozta a megszokott hibamentes formáját,ezért ünnepelhettünk az évfordulóra.
