Már "csak" -1 fok volt amikor délután előtoltam a kettőszázhetest a rejtekéből. Elindultam Kisterenyére néhány dologért és bekukkantottam vízért is. Mondhatni,hogy jó idő van egy kis motorozáshoz.
Szabad az út...
Melegen vagyok öltözve,nem érzem a hideget,akár indulhatnék jobbra is. Dolgom van ezért balra tartok és nagy elánnal motorozva beérek Kisterenyére ahol a szűk utcákon tekergek.
Szabó István-Anya gyermekével. Kisterenye,Dobó-tér
Folytatom az utat,Bányatelep felé a kúthoz...
Megérkezetünk... (a cigis dobozt nem én dobtam el..)
Nem kell sokat várni,egy ember tölti a palackokat előttem. Beszélgetünk közben és azt mondja,hogy neki is van ilyen motorja,de nem működik és nem néz ki ilyen jól. Megdicsérték a kettőszázhetest...,kihúztam magamat,nagyon jólesett.
Megtöltöm én is a palackjaimat és indulok tovább,de teszek még egy kis kitérőt..
Egy ülepítő víztározó zsilipjénél...
Hűl le a levegő,mennem kell,mert még haza is kellene érnem valamikor. (nekem valahogy nem jön be az esti motorozás,habár belefutok néhányszor...)
Szemtől szemben...,extraként kap egy plusz láncolajozást a kettőszázhetes.
Elidőzök...
Már tudom,hogy sötétben fogok hazaindulni. Ez van.
Elindulok a 21-es úton,már teljesen sötét van. Mostanában kerültem ezt a főutat,talán a forgalom miatt,de most kellemes meglepetés ért útközben.
Az autósok nagy része megfelelő oldaltávolságot hagyva előzött meg (volt azért egy-két kivétel..) és egy osztrák rendszámú kamion úgy előzött,hogy majdnem sírva fakadtam...,volt köztünk egy autó szélességnyi távolság.
Hidegben nem sírunk,mert ráfagy a könny az arcunkra.
Sötét és hideg...,beugrottam egy boltba sörért...
...,mert megérdemlem.
A kettőszázhetesről már nem is beszélve...,húzza az igát a kismotorom dacolva a hideggel és ez az első telünk amit közösen átvészelünk.
Úton van a kettőszázhetes.
