Elmúlt a Karácsony,hamarosan elbúcsúztatjuk az esztendőt is. Nincs motorozás,a kettőszázhetes tárolóban pihen,én egy meleg szobában ülök és végiggondolom az elmúlt hónapok eseményeit.
Márciusban ültem motorra,kezdődött a szezon és azóta sok időt töltöttem az utakon,nagy távolságokat tettem meg a Babetta nyergében. Mármint a motorhoz viszonyítva,hiszen ez egy városi moped.
Jöttek a kirándulások-túrák,előkerült a fényképezőgép és megszületett a blog,röviden leírtam a történéseket. Lehet,hogy sokan megmosolyogják útközben ezt a motort,de én élveztem minden úton töltött percet.
Mégis melyik a legkedvesebb? Több okból is a Babetta Banális. Az első,hogy találkozhattam márkatársakkal a találkozón,másodsorban pedig azért,mert ez volt a leghosszabb túrám és tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Volt közvetlenül előtte kettő 80-as túrám,de ezen ismertem ki igazán a kettőszázhetest és önmagamat is. El lehet fáradni ezen a kismotoron.
Nem sikerült társakat találni közös motorozáshoz,ezért egyedül indultam neki az utaknak. Remélem,egyszer majd lesz máshogy is! Az egyedül mopedezésnek is vannak előnyei. Saját tempót mehetsz,változtathatsz az útirányon,csak a motoroddal lehet műszaki probléma,egyszóval nem kell igazodni senkihez.
Egyszer sem maradtam az úton,mondhatni,hogy hiba nélkül teljesített a kettőszázhetes.
Jól sikerült ez az esztendő és nem tudom,hogy a következőben sikerül-e ennyit úton lennem.
Nincsen feltankolva,téliesítve a motorom,csak száraz helyen van. Várom a hóesést és a havas utakat,aztán megjáratom egy kicsit.
