Kettőszázhetes az utakon

Az első kilométerek az új esztendőben.

Délután úgy alakult,hogy át kellett mennem Kisterenyére és a pocsék idő ellenére a kettőszázhetes lett az áldozat.  Eső,viharos szél nyoma sincs a télnek,esőruha lesz a meghatározó,melegen alá öltözve. 

Kellemetlen a változó irányú szélben motorozni,szemből a hideg esőcseppek élesen az arcomba vágnak. Legyen valami értéke az útnak ezért eltervezem,hogy elmegyek fúróvízért és kerülővel a régi úton jövök vissza Nagybátonyba.

Kisterenye határában az úgynevezett "fúrókút" ,ahol máskor sort kell állni a vízért,de most én vagyok az egyetlen látogató.

Vizes,sáros utakon hajtok tovább,elintézem amiért jönnöm kellett,a kettőszázhetes pedig addig szárazon van és én is melegszek egy kicsit.

Irány a régi út!

Továbbra is esik az eső,a pvc nadrág jól bírja,de a kabáton,a kesztyűn már érzem a nedvességet.

Elfordulok még Szupatak felé,de nem megyek el addig,mert ez is egy rázós környék a faluban szabadon kószáló kutyák miatt. Ezt most inkább kihagyom...

Alig van mozgás az utakon,ezért egy elágazó közepében is elidőzhetek kicsikét,nem zavarok senkit.

Haladok azért hazafelé...,vízcseppekkel a kettőszázhetesen.

Nem így terveztem az első kilométereket,de a pocsék idő ellenére kedvemre való volt.

Csak Nagybátony és Kisterenye utcáin motoroztam húsz kilométert....   Térkép