Kettőszázhetes az utakon

Reggeli torna helyett kivittem a kettőszázhetest a hóra,kicsikét megjáratni. 

Ülhetnék egy meleg szobában,mégis inkább motorozáshoz támad kedvem.

Esett egy kis hó,fagypont körüli hőmérséklet van és szivesen megkergetném a kettőszázhetest a szombati lassú menet után.  Jólesne játszani,bolondozni egyet.

Kimotorozok a városból és Szorospatak felé indulok,alkalmas utat keresve,amit hamarosan találok is.

A valamikori Katalin-akna felé veszem az irányt,kockakő burkolat,fakitermelők által letaposott hóval.

Csóválta a hátulját felfelé a kettőszázhetes,olyan volt mintha néhánnyal több lóerő lakozna benne,igazán élvezetes volt.

2-2,5 kilométert mentem felfelé,éppen addig ahol a kockakőről betonkockára vált a burkolat.

Megállok,kiszellőztetem a fejemet,teleszívom a tüdőmet friss erdei levegővel és elidőzök egy rövid ideig.

Nem nagy kedvem van visszaindulni...

...bemerészkedek a fák közé,de csak annyira,hogy látótávolságba legyen a kettőszázhetes.

Nem sok havat gyűjtött össze a sárvédő....

L e j t m e n e t  >>>>>>> letaposott hóval borított kockakövön...

Gyakorlatra tettem szert ezen a néhány kilométeren a fékkarok váltott kezeléséből és egy kicsit megtanulva,hogy hol is van a fékjeimbenben a határ. Itt-ott voltak kitámasztó lábak is segítve a kettőszázhetes keréken maradását.

Felfelé jobb volt,de hát le is kell ám jönni...

Babettával soha nem éreztem különösebb késztetést a hidegben való téli motorozáshoz,most mégis úgy érzem,hogy megkedveltem.

Ültem reggel a kávém mellett és azon gondolkodtam,hogy valóban a Babettával kell-e mennem dolgozni. A szél vadul rázta a redőnyöket és a tegnapi eső,havaseső is biztosan ráfagyott az útra,jégpályává változtatva azt.

Autóval pazarlás,gyalog pedig sok idő,így marad a kettőszázhetes. Beöltözök,előtolom és egy óvatos kezdéssel elindulok. J é g p á l y a  >>>>>>>>>>>  A fék felejtős pláne az első,de a hátsó is csak módjával használható.

Alapjárat és pici gázállás között átcsúszkálok a városon. Most érzem a kinyúlt kuplung rugók hátrányát gázelvételkor,nem szünik meg gyorsan a hajtás,megcsúszik néha a hátulja.

Néhány kaput gyalog közelítek meg,de inkább csak totyorgok a jégen mint egy tojógalamb.

Gyorsítás,lassítás,megállás,kanyarodás,emelkedők,lejtők,haladok utcáról utcára...,a lejtőkön vagyok igazán gondban.  Bennem van a félsz,mert nem szeretném odacsapni a kettőszázhetest.

Megállok és erőt gyűjtök. Fárasztó dolog jégen motorozni,de nem olyan rossz...

Hajtok tovább az utcákon,néhol a ráfagyott havaseső ropog a gumik alatt. Óvatos gáz ide vagy oda érzem,hogy csúszkál a hátulja és a viharos szél is majdnem kiviszi alólam a motort.

Lassan végzek a melóval...

...és egy kicsit felbátorodva hazafelé tartok. A főutakon már útsózó autóval is találkoztam.

Szerencsésen hazaértem és a kettőszázhetes is épségben van.

Elfáradtam ezen a tizenvalahány kilométeren,ettől függetlenül jó volt. Lassú tempóval,óvatos fékkezeléssel egészen jól elmegy jégen is. Az eleje csak kétszer-háromszor csúszott el ami egy kicsit ijesztő volt,de nem történt baj.

Leesett az első hó és nem bírtam ki ,hogy ne motorozzak a havas utakon.

A délelőtti friss hó kimaradt,mert dolgoztam,de sötétedés előtt még sikerült gurulni egyet.

Felsózott,latyakos utakon áthajtva a városon Tiribes felé veszem az irányt,ahol még van remény havas utakra.

Nem csalódtam és egy kicsikét szokom a havon motorozást,persze a hó alatti jégbuckák-jégbordák tudnak meglepetést okozni. Megpróbálok nyomot rajzolni az úton,mert visszafelé egy videót akarok készíteni.

Hozzászoktunk az útviszonyokhoz néhány kilométer után...

...megálltam friss levegőt szívni és fényképezni. 

Azon gondolkodom közben,hogy kellene egy "havas" túrát (kirándulást) csinálni ha még esni fog a hó.

Visszafelé a nyomot követve elkészül a videó ,közben meg lefagyott a kezem is.

És a tapasztalatok?  Talán a két legfontosabb amit érdemes szem előtt tartani:

• megfontolt-előrelátó hajtás,alkalmazkodva a csúszós úthoz
• lágyan műkődő fékmechanizmus a jól adagolható fékerőért

Vártam már a hóesést és megjáratni benne a kettőszázhetest. Ma nem volt sok időm sötétedés előtt,de remélem,hogy lesz még alkalom egy kiadós motorozásra!

Természetesen hóval borított utakon.

Az első kilométerek az új esztendőben.

Délután úgy alakult,hogy át kellett mennem Kisterenyére és a pocsék idő ellenére a kettőszázhetes lett az áldozat.  Eső,viharos szél nyoma sincs a télnek,esőruha lesz a meghatározó,melegen alá öltözve. 

Kellemetlen a változó irányú szélben motorozni,szemből a hideg esőcseppek élesen az arcomba vágnak. Legyen valami értéke az útnak ezért eltervezem,hogy elmegyek fúróvízért és kerülővel a régi úton jövök vissza Nagybátonyba.

Kisterenye határában az úgynevezett "fúrókút" ,ahol máskor sort kell állni a vízért,de most én vagyok az egyetlen látogató.

Vizes,sáros utakon hajtok tovább,elintézem amiért jönnöm kellett,a kettőszázhetes pedig addig szárazon van és én is melegszek egy kicsit.

Irány a régi út!

Továbbra is esik az eső,a pvc nadrág jól bírja,de a kabáton,a kesztyűn már érzem a nedvességet.

Elfordulok még Szupatak felé,de nem megyek el addig,mert ez is egy rázós környék a faluban szabadon kószáló kutyák miatt. Ezt most inkább kihagyom...

Alig van mozgás az utakon,ezért egy elágazó közepében is elidőzhetek kicsikét,nem zavarok senkit.

Haladok azért hazafelé...,vízcseppekkel a kettőszázhetesen.

Nem így terveztem az első kilométereket,de a pocsék idő ellenére kedvemre való volt.

Csak Nagybátony és Kisterenye utcáin motoroztam húsz kilométert....   Térkép

Az év utolsó napja.  Délután elvittem a páromat dolgozni,este megvárom aztán lazítás,de addig is motorra pattantam és elindultam az év utolsó kilométereit megtenni.

A 23-as úton Nemti felé tartok. Már lemenőben a Nap,de még jó idő van.

Dorogházára szeretnék elmenni nem tovább,mert ott még nem voltam. Nehezen melegszik be a kettőszázhetes,majdnem elérek Nemti határába ami kb 5 kilométer és itt érzem üzemmelegnek a motort.

Újtelepen elmellőz egy autó és megáll előttem,kiszáll egy férfi,megállít és meg akarja venni a Babettát. Nem kötünk üzletet.

Hajtok tovább Dorogháza felé...

...és hamarosan elérem a falu központját. Cigiszünet és közben fényképezek.

Éppen indulni készülök....

...amikor hozzám szegődik egy kiskutya. Kap egy simogatást a buksijára,mert más nincs nálam.

Dorogháza másik vége,háttérben a Mátra hegyeivel.

Úton hazafelé,de még az ellentétes irányba haladok...

Nincs tovább,nem variálok az útvonalon,hazafelé veszem az irányt Nemtin keresztül.

Alig van forgalom a 23-as úton,nyugodtan motorozhatok a sáv közepén és közben hallgatom a kettőszázhetes motorjának a duruzsolását egy alig félgázos fordulaton.

Elkoptak az utolsó kilométerek ebben az esztendőben...     Térkép

SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !!

Szárazak lettek az utak,délután elindultam megjáratni és feltankolni a kettőszázhetest Kisterenyére.

Megálltam és beszéltem az asszonykámmal,aztán elindultam.

Elérem a 21-es főutat és nem jobbra hanem balra fordulok,haladok Mátraverebély felé. Hová is tartok? Csak tankolni indultam,de már egy kis gurulás lesz belőle.

A négysávos végénél megállok egy pillanatra és kigondolom az útvonalat Kisterenyére. Verebélyben jobbra fordulok áthajtok a falun és rátérek a régi útra Szentkút felé. Rázós környék..3-6 fős csoportok álldogállnak az úton,kerítés nélküli udvarokon kutya hegyek szabadon...

Gond nélkül átjutok a falun és a dombtetőn szusszanok egyet.

Szentkút. Szeptemberben jártam itt,csak azóta változott egy kicsit a környezet.

A kettőszázhetes és én.  Voltak már ezek a képek...

Elméláztam kicsikét,most már ideje lesz indulni tovább.

Meg kell állni!

Dombról le,dombra fel,újra dombról le és beérek Kisterenyére a keskeny régi úton. Jó,mert alig van forgalom rajta.

Ezért indultam el valójában.  Sikerült belecsorgatni 1.53 liternyi benzint.  Megszaladt a kezem és az olajnak már alig maradt hely. Emelkedőn pazaroltam is belőle,kifolyt a tanksapka alatt. 

Felpumpáltam a gumikat,mert olyan nyamvadtnak tűntek..

Rápillantottam még,letöröltem a kifolyt üzemanyagot és elindultam hazafelé.

Maconkai tó. Szivesen elidőzök a tóparton,gyönyörű ez a hely és a horgászok is kedvelik. Sokat változott az utóbbi időben,előnyére.

Hamarosan hazaérek. A kettőszázhetes teletankolva én pedig egy jót motoroztam Nagybátony-Mátraverebély-Szentkút-Kisterenye-Maconka-Nagybátony útvonalon.  Térkép

Elmúlt a Karácsony,hamarosan elbúcsúztatjuk az esztendőt is. Nincs motorozás,a kettőszázhetes tárolóban pihen,én egy meleg szobában ülök és végiggondolom az elmúlt hónapok eseményeit.

Márciusban ültem motorra,kezdődött a szezon és azóta sok időt töltöttem az utakon,nagy távolságokat tettem meg a Babetta nyergében. Mármint a motorhoz viszonyítva,hiszen ez egy városi moped.

Jöttek a kirándulások-túrák,előkerült a fényképezőgép és megszületett a blog,röviden leírtam a történéseket. Lehet,hogy sokan megmosolyogják útközben ezt a motort,de én élveztem minden úton töltött percet.

Mégis melyik a legkedvesebb?  Több okból is a Babetta Banális.  Az első,hogy találkozhattam márkatársakkal a találkozón,másodsorban pedig azért,mert ez volt a leghosszabb túrám és tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Volt közvetlenül előtte kettő 80-as túrám,de ezen ismertem ki igazán a kettőszázhetest és önmagamat is. El lehet fáradni ezen a kismotoron.

Nem sikerült társakat találni közös motorozáshoz,ezért egyedül indultam neki az utaknak. Remélem,egyszer majd lesz máshogy is! Az egyedül mopedezésnek is vannak előnyei. Saját tempót mehetsz,változtathatsz az útirányon,csak a motoroddal lehet műszaki probléma,egyszóval nem kell igazodni senkihez.

Egyszer sem maradtam az úton,mondhatni,hogy hiba nélkül teljesített a kettőszázhetes.

Jól sikerült ez az esztendő és nem tudom,hogy a következőben sikerül-e ennyit úton lennem.

Nincsen feltankolva,téliesítve a motorom,csak száraz helyen van. Várom a hóesést és a havas utakat,aztán megjáratom egy kicsit.

Délután rámszakadt némi szabadidő és egy kis motorozást terveltem ki. A Mátra magasabb csúcsait már zúzmara borította,ezért gondoltam,hogy kimotorozok egy kicsikét.

Három óra körül előtoltam a kettőszázhetest,aztán elindultam. Áthajtok a városon,közben bemelegszik a motor és Szorospatak felé veszem az irányt.

Keskeny erdei utakon kapaszkodok felfelé. Az avart már itt-ott zúzmara fedi és jéggé fagytak a víztócsák.

Megváltozott a táj,az erdő mégis megvan a maga szépsége.

Néha lefelé is kell menni...

...sűrű fenyveseken keresztül.

Hamarosan elérem Mátraalmást és végleges formát nyer az útvonal is.

Mátraalmás határában. A háttérben zúzmarával,hóval borított hegyek láthatóak és itt már jobban érezni a csípős hideget.

Megszokott megállóhely...

...elidőzök egy rövid ideig. Csend,nyugalom és tiszta levegő...,csak a fenyők mögötti,hegyről lefutó kis patak csobogását hallani.

Elindulok,leereszkedek Szuhára,áthajtok Nemtin és hamarosan elérem Nagybátonyt.

Útközben rádöbbentem,hogy egy csavarhúzón kívül nincsen nálam más szerszám,de a kettőszázhetes hozta a formáját. Egy köhintés nélkül teljesített,pedig melegítéskor majdnem sikerült benzinbe fojtanom.

Jólesett a Mátrában mopedezni ebben a szeles,hideg időben is.

Ködszitálás és nedves útburkolat,ami helyenként lefagyott,mégis a kettőszázhetessel indultam el reggel a szokásos húsz kilométert legyűrni.

Lassan kiismerem a motor megváltozott viselkedését is ebben a viszonylagos hidegben,köszönhetően az eddig megtett kilométereknek. A beállításokon nem változtattam,de nehezebben melegszik fel,később terhelhető és tovább igényli a szivató használatát. Megváltoztak az útviszonyok is,most már nem lehet rövid féktávokat venni és bevágódni egy kanyarba,mert könnyen meglepetés érhet.

Megfontoltabb tempóval haladva is gyorsan magam mögött hagytam az utcákat és végeztem a melóval.

Megálltam,rágyújtottam és azon gondolkodtam,hogy megyek még egy kicsit a kettőszázhetessel.

Lottózó nyitására várva a házunk előtti parkolóban.

Elintéztem a dolgaimat aztán mopedeztem még néhány utcányit mielőtt szárazra tettem. Nem volt rossz idő és hát be is voltam öltözve.

Finom és ízletes vasárnapi ebéd után,kiadós szieszta és utánna pedig egy jó kis motorozás a kettőszázhetessel.

Az elmúlt napokban kis városunkban használtam...

 ...elvittem a mosóba és megszabadítottam némi mocsoktól,aztán karbantartottam a tél előtt.

 Ma reggel pedig a pékségben voltam egy kis kerülővel. Szép idő volt...

Szeles és borús az idő délután,mégis elindulok Kisterenyére tankolni. Egy rázósabb szakaszon leesik a lánc,de gyorsan a helyére rakom. Tankolás,láncfeszítés és már megyek is tovább. Teszek egy Nagybátony-Kisterenye-Vizslás-Kazár-Rákóczibánya-Kisterenye-Nagybátony kört.  (kb. 25 km)  Térkép

Kisterenye után egy szerviz úton haladok Vizslás-Újlak felé.

Az útburkolat nedves,de még nem fagyott le. Megállok a tározónál és nézelődök. Kevesen horgásznak...

Átmegyek egy nagy hegyen aminek a másik oldalán már Vizslás található.

Vizslás parkjában...

...cigizek és "melegítem" a kettőszázhetest.  Nincs menetszél...,melegszik.

Dacolunk a hideggel és indulunk Kazár felé.

A hegynek ezen az oldalán száraz az úttest. Hamarosan elérem Kazárt.

Kazár,faluközpont.

Rákóczibánya előtt még megállok egy fénykép erejéig.

Sötétedni kezd és rohamosan hűl le a levegő,ezért húzom a kettőszázhetesnek.

A Maconkai tározónál...,egy sötét és életlen kép

A hideg szeles idő ellenére jó volt mopedezni egy tiszta motorral. Szeretem ha tiszta a másik pedig,hogy hóban is szeretnék menni vele kisebb távolságokat. Csak itt a környéken...

Ma délelőtt kigondoltam,hogy újra hazaviszem egy kicsikét a kettőszázhetest.

Vettem magamra néhány ruhát a hideg ellen,feltankoltam és elindultam...

Salgótarján határában...

...a Tóstrandon.  A vízen már jég úszik a vadkacsák sem mennek rá.

A Karancs hegyeit zúzmara borítja és érezhető a hidegebb levegő. Hamarosan elérem Somoskőújfalut...

..és megállok a határnál. Megint felkerül a "H" betű.

Haladok tovább Siatorská (Sátoros)-Radzovce (Ragyolc)-Filakovo (Fülek).

Gurulok egyet a városban és a vár felé indulok egy sétáló utcán.

Füleki vár.

Üldögélek még egy pár percet és elindulok.

Kedvem volna tovább motorozni Szlovákiában valamerre,de majd ha jó idő lesz. Érzem a hideget.

Bújkál azért bennem a kisördög és Ragyolcon elfordulok Cakanovce (Csákányháza) irányába. Szemből utánnam fordul egy 210-es és hamarosan el is húz mellettem. Tolja neki az asszonyka rendesen.

Kis kerülővel visszatérek a Magyarország felé vezető útra.

Nem csak a Karancs hegyein van zúzmara...

A határon...

..és itthon,Somoskőújfalu parkjában.

Salgótarján. Innen már meg sem állok hazáig,áthajtok a városon és "tépek" lefelé a 21-esen.

Kiváncsi voltam milyen lehet viszonylag hidegben motorozni 80 kilométert Babettával.

Felöltöztem rendesen ezért nem fáztam,de elgémberedtem útközben és akkor éreztem inkább a hideget. Többször meg is álltam megmozgatni a végtagjaimat.

Különben pedig nagyon jó kis túra volt,élveztem és a kettőszázhetes is "örült" a hazai levegőnek.

Nagyon szép napsütéses őszi nap van és már régóta tervezek egy mopedezést a Cserhát útjain.

A "Palócföld" szivében meghúzódó kis falut,Hollókőt veszem célba.

A kettőszázhetes feltankolva a Mátrai út után,elindulok a 21-es úton Pásztó felé.

Kijelölt dohányzóhely a főút mellett Mátraszőllős határában.

Gyér forgalmú főúton haladok tovább egészen lassan. Nincs kedvem sietni,most nem fog rámsötétedni.

Ráfordulok a Cserhát hegyei felé vezető útra... 

...és élvezem a felfelé vezető kanyargós utat.

Leereszkedek Alsótoldba,átcsorgok a falun és emelkedőktől mentes úton haladok tovább.

Felsőtold. Cigiszünet és közben felhívom Zsoltit,nincs-e kedve Szécsényből elmotorozni Hollókőre,ahol találkozhatnánk. Sajnos nem ér rá,dolgozik. Megfordul a fejemben,hogy Szécsény-Salgótarján-Nagybátony útvonalon fogok hazamenni,de el is vetem a gondolatot,mert emlékezetem szerint igencsak 100 kilométer felett lenne így az út.

Holló a tükörszáron.

Motorozok még két kilométert és felkapaszkodok a faluba....

..egészen a vár előtti parkolóig. Nem megyek el a vár felé...

...inkább legurulok az Ófalu felé és teszek egy rövid sétát.

Világörökség része,büszkék lehetünk erre a kis falura.

Megvan még a kettőszázhetes. Megszokásból árnyékba parkoltam vele.

Kiérek a faluból...

Készítek egy tájképet,legurulok a hegyről....

...és újra élvezem a kanyargós utakat.

Alsótold utáni emelkedő után megállok egy alapjáratos pihentetésre. Hagyom pöfögni egy pár percet.

Erdőkön keresztül haladok majdnem a 21-es útig. Megint elkerülöm egy darabon a főutat Pásztón megyek keresztül.

Lecsüccsenek egy padra..

Egyáltalán nem rohanok,Pásztót elhagyva fékezek egy szőlő ültetvény mellett.

Tar után egy autós pihenőben,háttérben a Mátra dombjai.

Fotózkodik a kettőszázhetes....

Húúúú....,de mocskos már.

Cserhát. Jó volt az útjain mopedezni,valószínű,hogy körbejárom majd "Palócföld" gyönyörű tájait és remélem,társaságom is lesz!

Szabad a délutánom és hazafelé hoztam üzemanyagot a kettőszázhetesbe,hátha elgurulok valamerre. Borús,szeles idő van mégis elindulok mopedezni a Mátra útjaira. Titokban Kékestető a célom,már hétvégén is gondolkodtam rajta,de gyáva voltam hozzá.

Egyáltalán képes arra a kettőszázhetes,hogy leküzdje ezt a hegyet? Megpróbálom és nekiindulok.

Hosszú emelkedő Szorospatak után,ezért megállok egy alapjáratos pihenésre....

...aztán "tépünk" tovább felfelé a hegyre.

Meglepetéseket okoz az avarral sűrűn borított út. Nagy kátyúk,összehordott apró és nagy kövek vannak a levelek alatt,ezért óvatosabbra veszem a tempót.

Mátraalmás. Rágyújtok és mégegyszer átgondolom az uticélt.

Gyönyörű a táj meg kell állni bámulni,csodálni egy pillanatra.

Hamarosan odaérek a 24-es főúthoz és már nem fordulok vissza,megyek Kékestető felé. Az idő is szorít nem nagyon akarok megállni,de azért van időm nézelődni.

Az irány adott...

Mátraháza. A parkolóban pihentetem a kettőszázhetest.

Ez is szép teljesítmény egy öreg Babettától és a neheze még csak most jön. Kikapaszkodik Kékestetőre? Sokat kell majd pedáloznom? Hamarosan választ kapok a kérdéseimre.

Elindulok,befordulok és rögtön egy meredek emelkedő ahol pedálozni kell...,felérek az első kanyarig,innen egy picikét könnyebb,de végig emelkedik az út.

A kettőszázhetes koppanásig gázon és nagyon lassan halad felfelé,hiába próbálok rásegíteni,alig emelkedik a fordulatszám.

Szép őszi táj...

...az ország legmagasabb csúcsán a kettőszázhetes. Hideg csípős szél fúj. Brrrrr.....

Alig néhány méterre a csúcstól van egy emlékmű.

Gyújtottam egy mécsest és megálltam néhány pillanatra. Megindító...

Indulnom kell visszafelé..

Beindítom a motort a világítás miatt és azt tervezem,hogy kikapcsolt hajtással megyek Mátraházáig.

Megyek? Hasítok lefelé,a fékek dolgoznak rendesen,hatalmas élmény.

Leértem,megfagytam,beállok a parkolóba...

...és rendelek egy forró citromos teát. Nagyon jó,segít rajtam.

De most már tényleg indulnom kell,habár úgyis sötétben fogok hazaérni. Megiszom a teát és indulás.

Most balra...

...a fák között már elveszik a fény.

Ez már csak a vaku ereje. Remélem,hogy leérek Szuhára még sötétedés előtt!

Már folyamatosan haladok,nem állok meg,de Mátraalmást sem érem el,besötétedett. Sokszor nem tudom kikerülni a gödröket,kátyúkat és hatalmas csattanások kiséretében érem el Szuhát. Még a kutyák is csaholnak...

Átérek a falun és eltünik a kettőszázhetes alapjárata és gázra is csak hörög. Nincs kedvem megállni,rátolom a szivatót és nagy gáz. Visszatér minden a rendes kerékvágásba és innentől egy laza 7 kilométer van hazáig.

Hazaértem,vagyis hazaértünk. Helyére tolom a kettőszázhetest és megközelítem a fűtőtestet egy forró csoki kiséretében.

Azt hiszem,hogy egy nagyon jót mopedeztem délután.

Van egy kis szabadidőm és kimozdulhatok egy kicsit messzebbre a kettőszázhetessel,de nem tudom,hogy merre. Hosszasan üldögélek a Mátra térképe felett,keresve egy uticélt.

Beöltözök és tíz óra után elindulok Pétervására felé. Régóta tervezem,hogy felkeresek egy Rigás embert,nevezetesen Bíró Lászlót. Jókat túráznak a motorjaikkal.

Siroki elágazónál mégis jobbra fordulok Mátraballa felé és hamarosan oda is érek.

Mátraballa.  Az első pihenő és közben megpróbálom felhívni Gergőt,de sikertelenül. Indulok tovább Mátraderecske felé.

Mátraderecske határában.

Jó kis emelkedő van a faluban amit sikeresen magam mögött tudok és néhány kilométer után Recsk következik. Jobbra Parád,balra pedig Sirok...,merre menjek? Háromszáz méter alatt eldöntöm és Sirok felé fordulok. Megnézem a Siroki várat.

Kellemesen kanyargós úton haladok az újabb cél felé és már tudom,hogy mégiscsak Pétervására lesz a dologból,igaz egy kis kerülővel.

Beérek Sirokra és a temető melletti meredek úton hajtok fel a várdombra aminek a végén már pedáloznom is kell.

Siroki vár.

A kettőszázhetessel....

Leereszkedek vissza a faluba és a Tarna völgyében haladok Terpes felé. Szép ez a táj,van időm nézelődni menet közben.

Pétervására. Megkérdezek egy járókelőt,hogy ismer-e Bíró Lászlót és merre lakik? Szivesen útba igazít és hamarosan meg is találom. Eléggé rossz időpontban toppantam be,ráadásul ismeretlenül és hívatlanul. Kedves ember,szakít rám időt,beszélgetünk és közben megmutatja a gyűjteményét is pedig nem vagyunk márkatársak. Szép kis kollekció..

Indulok hazafelé.

Napsütéses őszi idő van,de a fák között elveszik a meleg és érezni lehet a hideget.

Hibamentes kilométereket tud maga mögött a kettőszázhetes,én pedig nézelődhettem a nyergében,megjártam Nógrád és Heves dombjait.

Az útvonal végülis ez lett:

Nagybátony-Mátraballa-Mátrederecske-Recsk-Sirok-Terpes-Pétervására-Nagybátony (kb 78 kilométer)